restore session OR start a new session

Aki szórja a csillagot és keresi az érzést.

Így alkotunk?

Nagyjaink e földön...

 ...Ti, akik újat teremtettetek...

...és Ti, akikre valamiért felnézünk...

...szenteltessen meg, és öntessék aranyba nevetek, hogy örök időkre részesei lehessetek aktuális jelenünknek. ñ

Macskakaja

-Fúúúj, mik azok a kis aszott kocka-alakú ruganyos cuccok abban a darabos sárgás zselében? Nem mondod, hogy a macskák ezt megeszik!!! Oké, hogy baromfis, de mitől pirosas a színe? És mi az, hogy baromfis...alapból...ezt azt akarja jelenteni, hogy baromfi ízesítésű vagy azt, hogy abból készült? A macskakaja gyárban eldöntik, hogy csinálnak baromfi, marha, tonhal meg sertés aromát? Vagy lehet, hogy por formájában teszik bele az ízesítőt? Az is lehet, hogy marha meg baromfitelep mellett készül és átveszi a levegő szagát, az íze meg nem is olyan, csak ugye sosem derül ki, mert mi nem kóstoljuk meg. (Bár én egyszer kiskoromban megkóstoltam, de az kutyatáp volt). Vagy vákuummal marhaszagot tömörítenek bele.... Hmm...és miért gondolják, hogy a baromfi az piros? A szaga alapján már egyértelmű, hogy a macskáknak mér' van időnként ilyen büdös tápszerű kipárolgásuk. Vajon ettől a sok pizzától nekem majd pizza szagom lesz? Hát azért remélem, hogy nem, még ha az nem is olyan büdös mint a maccccskatáp. Szerintem az a zselés dolog körülötte tuti, hogy sima víz, csak be van sűrítve valamilyen ragaccsal. Meg az a hús sem úgy néz ki mintha igazi lenne. Simán előfordulhat, hogy a macskák minden nap vizet esznek vízzel, és azért ilyen girhesek... Jobban járnának, ha kutyatápot kapnának. Apám mindig azt ad nekik is, és semmi bajuk. Nagyobb is és olcsóbb is. Szerintem az egy hülyeség, hogy nem lehet nekik kutyatápot adni... Hmm.. bár ha belegondolok, mi van ha a macskatáp egérből készül, a kutyatáp meg macskából, és akkor kannibalizmusra kényszerítenénk a macskánkat, ha kutyatáppal etetnénk. Lehet, hogy azért olyan furák apámnál a macskák? Bár nem is biztos, hogy baj lenne. A Vörösmarty téren a karácsonyi vásáron is láttam egy galambot, ami sült csirkecombot evett..... és.... arra gondoltam, hogy most mi is cba-s sajttal és sonkával töltött pulykamellett eszünk, akkor vagy mi is porral sűrített vizet, vagy megszilárdított levegőt eszünk, amibe tettek színezéket meg aromákat. Biztos jobban járunk, mintha kitudja honnan szakajtott "húsból" készül... Mondjuk abban a sajt meg a sonka meg a hús, ha nem is levegőből, de tuti hogy ugyanabból az anyagból készül, szóval mikor azt hisszük, hogy három féle dolgot eszünk, valójában csak egyet...és...és...

-ELÉG!!!! Akkor inkább a macskák megkapják a táp helyett azt a pulykamell maradékot...

-Persze! Spenóttal! :D ñ

-A macska beletüsszentett a spenótba.
-És ez mi?
-Játéktelefon.
-És mér' van a kádban egy nyilas jégkockatartó?
-Hát... az élet nagy rejtélyei... ñ

Lángol és szétesik.

Rengeteg apró kis darabkára hullik, ami mind máshová esik. A legkisebb elemeire, parányi részecskékre, ami már nem is látható, és nem is bontható tovább, de elemi részét képezi mindennek.

Így tűnik el, de ezáltal mégis mindenhol ott lesz.

.oOo.

A dolgod csak az, hogy figyelj. Merd meglátni azt a bizonyosat bármiben. Ezáltal Te is belekerülsz, és részese leszel a mindennek. - mondta a Szörny, és elgondolkodott.

Annak, - folytatta -, amit most sokmindennek látsz, de ami valójában egy teljes egész, mely annál nagyobb és nyitottabb lesz számodra, minél több dologban meg mered látni azt ami  Te vagy.

Azonban ne hidd, hogy ezáltal majd minden világosabb és érthetőbb lesz. Épp ellenkezőleg. Minél több dolog nyitja meg kapuit előtted, a teljes nagy egészet megérteni annál nehezebb lesz.

De akkor... akkor ebben az esetben milyen célért küzdünk? Érdemes előre menni a lehetetlenért? - kérdezte.

Nem azt mondtam, lehetetlen, csupán azt, hogy nehéz. De Neked sikerülhet.

Sikerülnie kell.

Megfogadta a tanácsát, és elhatározta, hogy türelmesebb lesz. Minden el fog jönni, és helyére fog kerülni, amint itt lesz az ideje. Nem számít, hogy addig mi lesz, mert bármi lesz, csak hozzátesz és semmiképp sem elvesz. Ez tényleg nagyon fontos. Semmit nem lenne szabad megbánni, és semmin nem lenne szabad bánkódni.

Nem muszáj ugyanarra járni, mint az összes többi, és arra sem ami elvárt lenne. Bármerre is mész, az lesz a helyes.

Emlékezett, hogy legutóbb búcsúzóul annyit mondott: "Ne feledd, semmi sem véletlen. Véletlenek nincsenek, ezt jól jegyezd meg."

ñ

Néha úgy érzem... úgy szeretnék valahol egészen máshol lenni, és valami egészen mást csinálni.

Valami csodálatos, fantasztikus meg nem ismétlődő dolgot, amit csak én tudok, mert nekem találták ki, vagy én találtam ki.

És nem azért mert nem jó ami van és nem jó ahol vagyok. Hanem mert nem elég. Valami egészen más van bennem, ami egészen másra jó, mint amire használom.

Más fokon, és más helyen működik. Köze nincs ahhoz ami most körülvesz.

Hogyan tudnám megvalósítani? Hogyan tudnék oda eljutni? Hogyan tudnék ebből kitörni?

Ki mondta, hogy nekem megfelel, ami a megszokott tervek szerint rám várna... Senkinek sem felel meg, csak sokan észre sem veszik.

Ááááááááá....!!!

VALAMI EGÉSZEN MÁST AKAROK!!! EGÉSZEN MÁST! De hogyan? Rettentő nehéz.

Varázsoljak? Vagy mit csináljak?ñ

Hundertwasser about Hundertwasser

"What does man need to be happy

Progress is regression and regression becomes progress

My painting, I believe, entirely different because it is organic and vegetative

One reason why other people do not want to paint vegetatively and do not want to follow an organic mode of life is because it starts much too inconspicuosly, because there is no eclat, no quick hit, but it grows very slowly like grass, you almost do not notice it, and that does not correspond to our social order, which expects performance, output, result and immediate success

I would like to show how to live - and I do this quite instinctively - painting a Paradise that everybody can have, you only need to grab it

Paradise is here, only we ruin it

I want to show how simple it actually is to have Paradise on earth

And everything promised to us by religions and dogmas and the various political trends is all nonsense

So of course I came into conflict with society, which misunderstands all this

They believe that this is eccentricity, to make publicity only, but they forget that it is a part of myself,
that this is my natural form of expression

Why can an individual not live up to himself as a flower does

Colourfulness, variety and diversity are by all means better than the grey, the average grey

Only he who thinks and lives creatively will survive in the present world and the world beyond

One should live as in war when everything is rationed

Man must be careful

Man must think independently, must economise

Man must not squander blindly

Man must see to it that his circulation functions

The circulation from eating to shitting functions but the circulation from shitting to eating is interrupted

To be happy does not at all depend on being rich

Does not depend on production
It is difficult to say and easy at the same time

Paintings for me are doors which enable me, whenever I succeeded, to push them open into a world, very near and very far, where we have no access,
in which we are present, but which we can perceive
as contrary to the factual world
Our parallel world from which we are moving away
Yes, and that is Paradise, it is the place
where we are rooted, and which is whithheld from us
by some unexplainable force

And here I have succeeded in throwing open windows

It is difficult to explain how I succeeded. Certainly not by force, also not by reflection, and not by intelligence, and not necessarily by intuition, but rather like walking in a dream. The work of an artist is indeed very difficult because it cannot be undertaken by force, dilligence or intelligence

It is very strange, isn't it, when a man brings along everything the possesses,
assiduity, goodness, endurance, intelligence, everything man can get and yet he cannot approach

What is the reason

I believe, and I am absolutely sure,
that's why I think that painting is a religious activity,
that then the actual stimulus comes from outside,
from something we do not know, an undefinable power,
which comes or does not come and which guides your hand. In former days it was asserted to be the Muse, of course a stupid idea, but a kind of inspiration

So the only thing one can do is to prepare so that the supernatural impulses - or whatever you want to call them - can reach one

That means to be prepared
That means to exclude willpower, intelligence
and one's "wanting to do it better" same as ambition
I would like to be called a magician of vegetation
or something similar
- a magician filling a painting until it is full of magic -
with vegetative magic, with magic vegetation,
as if one is filling a glass with water

Everything is infinitely simple and so infinitely beautiful." ñ
 

Ma voltam antikváriumozni, és egy kincsre bukkantam. Olyasfélére, amit ha nem veszel meg ott és akkor amint megláttad, akkor egész életedben nyomasztani fog, hogy nem éltél a lehetőséggel. Azonban én most éltem a  lehetőséggel, és hiába nem találtam meg semmit sem amit egyébként kerestem, azt mondhatom, hogy elégedett vagyok. Mert megszereztem, és itt van nálam: Hundertwasser 10 october 1973 Aberbach Fine Art 988 Madison Ave New York.

1973-as New York-i Hundertwasser kiállítás eredeti katalógusa, angolul. (És akkor most mondjátok, hogy nem vagyok megszállott.)

Ma rájöttem, hogy szerelem csak és kizárólag első pillantásra jöhet létre. A többi az nem az, hanem szeretet, összetartozás, ragaszkodás, barátság, összhang, elfogadás, megértés, békés együttélés, kiegyezés, harmónia, bármi más. Ez az "első pillantásra" dolog meg csak szimbolikus, és nem úgy kell értelmezni, hogy tényleg a legelső látásra, hanem a bekövetkezésének pillanatnyi mivoltára reflektál.

Ma arra is rájöttem, hogy a már megtestesült szerelem igazából mindenkinek mást jelent, ezért nem lehet egy általános definiciót alkotni róla. Rájöttem, hogy számomra egy hatalmas harc. Harc saját magammal, és harc a másik szerelméért. Megszerzéséért, fenntartásáért, beteljesüléséért. Folyamatos küzdelem az életbenmaradásért.

Igazán örülök, hogy erre rájöttem, mert sokat gondolkoztam már rajta.

Mostanában annyira szeretnék mindenféle jókat írni, de mindig szembejön valamilyen akadály. Úgy érzem túl sokminden van bennem ahhoz, hogy egyszerűen szavakkal megfogalmazzam.

Például azt is el akartam mesélni, hogy most rengeteget tanulok Dél-Amerikáról. Egyébként most is épp azt kellene csinálnom, mert holnap lesz Latin Amerika 19-20. századi történelme vizsgám (...). Szóval idén teli voltam ilyen órákkal, és tudtátok, hogy a cukor onnan származik?! Először gyógyszernek hozták Európába és csak a 17. században terjedt el a  hétköznapi használata. Azelőtt Európában például mézet használtak ilyen célokra. Ilyeneket szerintem tök jó tudni. Hogy mire jó, azt nem tudom, de úgy érzem jó. Biztos azért van, mert minél többet ismersz a világból annál nagyobb biztonságban érzed magad.

Asszem' most ennyi. ñ

KisSzörny már rég nem látta Őt, de most észrevette: ott ült a számítógép előtt üveges tekintettel, tudván, hogy holnap 6:30-kor kel. Arcából nem sokat lehetett kiolvasni, talán csak annyit, hogy "végre kész van".

Nemrég is ugyanez volt. Felbukkant, de rögtön el is tűnt. Csak valami képzelet lehetett csupán. Hogy fogja utólérni? Látja vajon valaha újra? Vajon megint olyan lesz, mint egy álomkép, és nem több? Hol lehet olyankor, amikor nem látja? Talán ott van pont mellette.

Miért nem lehet megszólítani? Hát persze...nem is látja. Sok ideje már, hogy sosem látja jól. Néha mintha felbukkanna, majd eltűnik. Egyszer valahol útközben elvesztette. Azóta nem találja.

Azt kéri jöjjön vissza. Szükségük van egymásra. ñ

December 12.

Tizenkettő, tizenkettő.

A mai napra jutott nekem egy névnap, amit el is felejtettem. Ha nem felejtettem volna el, akkor boldog névnapot köszönhettem volna a többi Gabinak, mert van belőlük mostanában körülöttem jó pár. Bár az is igaz, hogy ma egyikőjükkel sem találkoztam. Kár.

Kaptam névnapomra egy világítótornyot. Persze csak amolyan szimbolikusat. Helyes út, meg fény, meg biztonság, meg hasonlók. Mondjuk mi nem vagyunk tengeri népek, szóval nem tudhatjuk.

Ezen kívül kaptam még ajándékba egy kis odafigyelést, barátságot és jóindulatot. És mindennek a tetejébe egy téli vizsgaidőszakot. Holott nem is nagyon ünneplek névnapot.ñ

Képzeld, az Akácfa utcában van egy bolt (leeresztett redőnnyel), aminek a felirata ennyi:

"Szőrszobrászat"

Küldi:
Hermelines
+36705*****4

Küldés ideje:
15:42:33
2008.12.11

.oOo.2.oOo.

.oOo.3.oOo.

.oOo.1.oOo.

Igazából tudom, hogy írhatnék már valami értelmeset, és akkor biztos több ember olvasgatna, mert így csak nézegetni lehet. De a legtöbb ember úgyis lusta olvasni, és lefogadom, hogy amit írok annak a kilencven százalékát úgysem olvassák el.

Különben is épp eleget kell írnom a beadandók miatt. Olyannyira, hogy már kezdek hányni a saját szófordulataimtól, főleg spanyolul, ahol a szófordulataim száma nyilvánvalóan kevesebb. Újakat kitalálni meg nincs időm, sem energiám. Vagyis őszintén szólva, ha belegondolok, inkább a türelmem kezdi felmondani a szolgálatot, de persze mindez érthető, mert napok óta mást sem csinálok, mint a beadandóimatt írom. Eleinte még kedve is van hozzá az embernek, de nemtom' ki hogy van vele, én már kezdek érzéketlenné válni e téren is. Mondhatni kezdek kiégni a beadandóírás terén.ñ

A hogy vagyok kérdésre:

Változóan.

Bullák 2

 Bullák

Lány a Duna parton?

Hibák felszámolva, probléma beazonosítva, ténykedés folyamatban.

Juj!

"Múltak az évek a gyarmaton"

Ott még minden változatlan, és szerintem az is marad. Mindig csak a szereplők változnak. Mi már egy ideje csak kívülről nézzük. Ennek ellenére jó visszatérni, a hangulat miatt.

Miért érzem úgy magam, amikor bemegyek a volt sulinkba, mintha még oda járnék? Pedig mi az új épületbe alig jártunk. Miért fogad mindenki őszinte örömmel és lelkesedéssel? Miért érzem úgy, hogy oda tartozom? Három teljes éve már, hogy érettségiztünk, mégis mikor ott vagyunk, olyan mintha sosem lenne vége az ott töltött időknek.

Olyan érzésem volt, mintha a húgom osztálytársa lennék, és az a durva, hogy lassan már nem is választ el minket olyan sok idő. Az a négy év, ami azóta telt el, hogy én voltam tizenegyedikes, az körülbelül egyenlő a nullával.

Aztán meg ott ült bent a rajzteremben egy csomó elsős, és feltűnt: vidámak, gondtalanok, kedvesek, felszabadultak, nyitottak, pozitívak, nevetgélnek, szórakoznak, rajzolnak... Szerintem annyi minden romlik el bennünk az évek folyamán, hogy sajnos elfelejtjük, hogy az ilyesmit hogy is kell. Nekünk kell tanulnunk tőlük, ha vissza akarjuk kapni a szabadságunkat.

Szinte meg is lepődtem rajtuk, annyira elszoktam már a közösség - ezalatt nem a baráti közösséget értem -  által teremtett jó hangulatoktól. Hát persze, mert a mi világunkban már egész mások a közösségek. Olyanok, hogy nem is szabadna közösségnek nevezni, hanem csak egymás mellett élésnek.

Egész más dolgok kerülnek előtérbe. Önös érdekek mindenféle elborult mutációin és variációin át próbáljuk megteremteni, azt amit mi hazug módon boldogságnak nevezünk. Pedig igazából az egészet el kellene söpörni, úgy ahogy van, és mindent a legelején kezdeni. Nézzük meg például a kilencedikeseket.

Örülök, hogy visszatérhetek, örülök, hogy részesülhetek, örülök, hogy láthatom, hogy így is lehet. És aranyosak a mikulássapkás gimisek, habár én akkoriban frászt kaptam tőlük.

Tényleg meghatott. ñ

Annyira jó ez a teve.

Tudom. Tanulok. De akkoris, annyira jó ez a teve. Élek halok érte. Legalább van valami a világon, amit tudok isteníteni. Még akkoris, ha csak egy teve. :) Az a legjobb az egészben, hogy nem táplál és nem is viszonoz érzelmeket. Legalább nem hozza rám a frászt, hanem csak úgy létezik. Olyan nyugis.

Ma 2060 napos. (Ezt azért teszem hozzá, hogy ne nézzen senki hülyének. Ennyire azért nem érek rá, hogy most tevéket kreáljak. Az akció jó pár évvel ezelőtt történt.)

"Esett és zuhogott, és megint esett, és megint zuhogott. Nap mint nap, reggel, délben, este. Mit tehet egyebet egy eső, nem igaz? Esik."

Azt hiszem beteg lettem. Sőt egészen biztos vagyok benne. Minden jel arra mutat, hogy beteg lettem. Nem érzek semmit.

Azt hiszem egész este ömlött a vér az orromból. Reggel láttam a sok véres papírzsepit az ágy mellett.

Azt hiszem nem kaptam levegőt. De vajon lehet-e vérző orrba orrcseppet csöpögtetni? Kötve hiszem.

"Igazán elviselhetetlen volt. A keréknyomok zuhogó patakokká dagadtak, a patakok, amiket könnyedén gázolt át, folyókká, és a folyók, amiknek kövein olyan jól elszórakoztak, kiléptek ágyukból, s tengerré folytak szét..."

Minden évben november végén kezdődik, és addig tart, míg a tél tart. Az éves tapasztalatok alapján tehát biztos lehetek benne: nem fogok meggyógyulni még egy ideig. Mindennemű erőfeszítés felesleges. Soha nem használ egyik gyógyszer sem.

Azt hiszem a torkomban benne volt az egész sivatag, ezért nem tudtam nyelni. Beszélni sem. Nem mintha azt egyénként tudnék. Tudom, hogy nem tudok. Sosem tudtam, és nem is fogok. Leginkább azért, mert nem akarok. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy sosem jöttem ki jól a dologból, ha megpróbáltam. Talán majd idővel.

Azt hiszem az ember minden nap más ember lesz, ugyanaz sohasem.

Azt hiszem az is simán előfordulhat, hogy egyszercsak egyik pillanatról a másikra megbolondulok. Észre sem fogom venni soha, hogy megtörtént.

"Elment az ablaktól, és száraz helyet keresett odvában, talált még egy ceruzát s egy darab papírt, ami nem ázott el és egy üres palackot dugóval. A papír egyik oldalára ezt írta: "Segítség! Malacka (én)" és a másik oldalára: "Én vagyok Malacka, segítség!"

Azt hiszem holnap nem megyek be prezentálni, bár dolgoztam az anyagomon. Darío költészete. Az a baj, hogyha ránézek a monitorra könnyezik a szemem és tüsszögök össze-vissza. Igen, most is. Nem tudom, hogy így hogyan tudnám megírni a nyolc oldalas beadandómat Garcilaso inka irodalmából, és befejezni a prezentációs szövegem. Különben ezek a témák érdekesnek bizonyulnak, tényleg örülök, hogy foglalkozhatok valami értelmes dologgal, ami érdekel is. Végülis ez egy egész rakás embernek nem adatik meg. Akár még büszke is lehetnék rá.

Azt hiszem be kellene kenni az orrom valamivel, de az a baj, hogy ez is egy ördögi kör, mert ahogy kifújom úgyis lejön és hiába kentem be.

"A papírt begyömöszölte a palackba, jól bedugaszolta, aztán amennyire csak tudott, kihajolt az ablakon, és - plötty! - jó messze elhajította a palackot. A palack pillanatra elmerült, de mindjárt felbukkant megint, és Malacka figyelte, hogy távolodik szép lassan..."

                             χe’rarðo ‘ðjeɣo -  r̅o’mãṇθe ðel ‘r̅io ‘ðwero

                             ‘r̅io ‘ðwero | ‘r̅io ‘ðwero |
                             ‘naðje‿a‿akompa’ɲarte ‘βaχa |
                             ‘naðje se ðet’jene‿a‿o’ir
                             tw‿e’terna‿es’trofa ðe‿‘aɣwa ||

                             ĩņdife’reņte‿o ko’βarðe |
                             la θju’ðað ‘βwelβe la‿es’paļda ||
                             ‘no ‘kjere ‘βer eņ tw‿es’peχo
                             su mu’raʎa ðesðeņ’taða ||

                             ‘tu | ‘bjeχo ‘ðwero | son’r̅ies
                             eņtre tus ‘βarβas ðe ‘plata |
                             mol’jeņdo koņ tu(s) r̅o’mãṇθes
                             las ko’seʧas ‘mal‿lo’ɣraðas ||
                             j‿eņtre los‿‘saņtos ðe ‘pjeðra |
                             i los ‘alamos ðe ‘maχja |
                             ‘pasas ʎe’βaņdo‿eņ tus ‘oņdas
                             pa’laβras ðe‿a’mor | pa’laβras ||
 

A reklám helye:

Kedves Mindenki!

Saját magam és Anna nevében is írok, hogy képeinket beválogatták és kiállították a Sirályban, akit érdekel megtekintheti nov. 29-től, dec. 11-ig.

Itt: 1061, Budapest, Király utca 50.

Természetesen tök jók, szóval ha tehetitek menjetek és nézzétek meg. ;)

Bocsánat, hogy a megnyitóról nem nagyon szóltunk, de mi magunk is épp az utolsó pillanatban tudtuk meg mi hogy lesz.

üdv,

Én + Anna (nevében is)

Az örök visszatérő. Itt is.

"Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknyakék...

-Na, gyere - mondta Tupakka -, megmutatom.
Végigmentünk egy rőzsekerítéssel szegett dombocskán, a kerítés mögött almafák és egy hatalmas fehércseresznyefa. A fehércseresznyefán volt egy sárgarigófészek. Fehérre meszelt, kétszárnyú kapu nyílt a rőzsekerítésben. Tupakka kinyitotta. A téglával átabotában kirakott, foghíjas járdán megindultunk egy jó vaskos, sárgára festett falú ház felé. A vastag falba épített erős ajtó barátságosan hívogatott, de Tupakka tovább terelt a gazdasági udvarra. Innn lehetett egy falépcsőn fölmenni a padlásra.
-Akkor hát a padláson lesz - gondoltam -, és kopogtam fölfelé Tupakka után."

Lázár Ervin - A manógyár

-oOo-

Az emberekkel alapvetően van egy olyan probléma, hogy mindenki azt hiszi, hogy vannak dolgok, amik létezésünkből eredően járnak nekünk. És fel van mindenki háborodva, hogy ha neki mégsem jut belőle.

Gondolok én itt olyan gyakran ismételt kijelentésekre, mint például "mindenkinek jár egy kis pihenés", "mindenkinek jár, hogy boldog legyen", "mindenkinek jár, hogy meghallgassák", és "mindenkinek jár, hogy megértsék", "mindenkinek jár a segítség",  "mindenkinek jár az elismerés jótettéért, és jár a büntetés a rosszért", "mindenkinek jár a tiszetelet" ,"mindenkinek jár a szeretet", "a hazug embert hamarabb utól érik, mint a sánta kutyát", azaz ha, hazudsz, az jár ki neked természetszerűleg, h lebukj. De utána meg ugyis "mindenkinek jár a megbocsájtás", "mindenkinek jár még egy esély". És persze legfőképpen: "mindenkinek jár, hogy emberszámba vegyék". 

Hát valszeg' azért nem jut mindenkinek mindenből, mert nem mindenkinek ugyanaz jár, vagy éppenséggel nem jár semmi, hanem mindent ami körülvesz mi magunk befolyásolunk, és minket meg minden ami körülvesz. Ez egyfajta adok-kapok játék. Az eleve elrendelés gondolata már rég nem érvényes. Mégis még az is ilyeneket hisz, aki sosem hitt az irányító felső erőben, ezért azt gondolom, ezaz egész valahol a gusztustalan emberi reményfüggésbe van beleszőve. Tudjátok...semmit sem kell tenni, hisz úgyis "mindenkinek jár a...", vagy legalábbis ezt reméljük.

Őszintén szólva nekem ez nagyon nem tetszik. Mert ki mondta, hogy azért születtünk ide erre a földre, hogy boldogok legyünk, hogy meghallgassanak, hogy segítsenek, hogy elismerjenek vagy megbüntessenek, hogy tiszteljenek és szeressenek, hogy megbocsájtsanak és esélyt adjanak, ja és persze, hogy emberszámba vegyenek. Ki mondta?

Ha van olyan, akit meghallgatnak, akinek segítenek, akit tisztelnek, akit szeretnek, ésatöbbi, akkor olyan embereknek is kell lenniük, AKIK meghallgatnak, akik segítenek, akik szeretnek, akik tisztelnek, ésatöbbi. És, ha ők épp ezt teszik másokkal, akkor őket ki és miért fogja meghallgatni, segíteni, tisztelni... hisz ők azok akik arra vannak, hogy ezt tegyék.

És tudom: működhetne ez kölcsönösen is, csak valahogy úgy vettem észre, hogy ez nekünk általában nem nagyon megy. Kivéve persze pár esetet. Nem megy, mert az emberek önzők, és ha épp szeretve, tisztelve, elismerve és meghallgatva vannak, akkor ők ezt nem teszik meg másokkal, hanem megtartják maguknak. 

Szóval senkinek nem jár semmi, vagy legalabbis nem feltétlen az, amit elvárnánk. Inkább cselekedni kell, vagy pedig elfogadni, ami épp járt. ñ