"Esett és zuhogott, és megint esett, és megint zuhogott. Nap mint nap, reggel, délben, este. Mit tehet egyebet egy eső, nem igaz? Esik."

Azt hiszem beteg lettem. Sőt egészen biztos vagyok benne. Minden jel arra mutat, hogy beteg lettem. Nem érzek semmit.

Azt hiszem egész este ömlött a vér az orromból. Reggel láttam a sok véres papírzsepit az ágy mellett.

Azt hiszem nem kaptam levegőt. De vajon lehet-e vérző orrba orrcseppet csöpögtetni? Kötve hiszem.

"Igazán elviselhetetlen volt. A keréknyomok zuhogó patakokká dagadtak, a patakok, amiket könnyedén gázolt át, folyókká, és a folyók, amiknek kövein olyan jól elszórakoztak, kiléptek ágyukból, s tengerré folytak szét..."

Minden évben november végén kezdődik, és addig tart, míg a tél tart. Az éves tapasztalatok alapján tehát biztos lehetek benne: nem fogok meggyógyulni még egy ideig. Mindennemű erőfeszítés felesleges. Soha nem használ egyik gyógyszer sem.

Azt hiszem a torkomban benne volt az egész sivatag, ezért nem tudtam nyelni. Beszélni sem. Nem mintha azt egyénként tudnék. Tudom, hogy nem tudok. Sosem tudtam, és nem is fogok. Leginkább azért, mert nem akarok. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy sosem jöttem ki jól a dologból, ha megpróbáltam. Talán majd idővel.

Azt hiszem az ember minden nap más ember lesz, ugyanaz sohasem.

Azt hiszem az is simán előfordulhat, hogy egyszercsak egyik pillanatról a másikra megbolondulok. Észre sem fogom venni soha, hogy megtörtént.

"Elment az ablaktól, és száraz helyet keresett odvában, talált még egy ceruzát s egy darab papírt, ami nem ázott el és egy üres palackot dugóval. A papír egyik oldalára ezt írta: "Segítség! Malacka (én)" és a másik oldalára: "Én vagyok Malacka, segítség!"

Azt hiszem holnap nem megyek be prezentálni, bár dolgoztam az anyagomon. Darío költészete. Az a baj, hogyha ránézek a monitorra könnyezik a szemem és tüsszögök össze-vissza. Igen, most is. Nem tudom, hogy így hogyan tudnám megírni a nyolc oldalas beadandómat Garcilaso inka irodalmából, és befejezni a prezentációs szövegem. Különben ezek a témák érdekesnek bizonyulnak, tényleg örülök, hogy foglalkozhatok valami értelmes dologgal, ami érdekel is. Végülis ez egy egész rakás embernek nem adatik meg. Akár még büszke is lehetnék rá.

Azt hiszem be kellene kenni az orrom valamivel, de az a baj, hogy ez is egy ördögi kör, mert ahogy kifújom úgyis lejön és hiába kentem be.

"A papírt begyömöszölte a palackba, jól bedugaszolta, aztán amennyire csak tudott, kihajolt az ablakon, és - plötty! - jó messze elhajította a palackot. A palack pillanatra elmerült, de mindjárt felbukkant megint, és Malacka figyelte, hogy távolodik szép lassan..."