Chapter III.
"Hazaértek munkából,
Álmodoztak halálról"
Az asztalon letekert kupakú, körömlakkos üvegcse hevert. Rómeó nézte a lecsöppeni készülő, majd lecsöppenő cseppet, majd azt, ahogy a csepp szétterült a nyers fenyőfa asztalon. "Legalább le lesz lakkozva" - gondolta. Aztán tekintete a lányra vándorolt.
Nézte Júliát elgondolkozva. Nézte, amint Júlia kezével probál elhesegetni egy molylepkét. Nézte és közben arra gondolt "akár az a nagy kés is lehetne a kezében" "ha akarná akár egy szempillantás alatt végezhetne mindkettőjükkel" "aztán az egyetlen szemtanú elszállna diadalittasan".
Mindeközben Júlia kezével próbálta elhesegetni a molylepkét. Közben arra gondolt "akár az a nagy kés is lehetne a kezében" "ha akarná akár egy szempillantás alatt végezhetne mindkettőjükkel" "aztán az egyetlen szemtanú elszállna diadalittasan". Jaj! Ez nem lehet igaz! - kiáltott, és meredten nézte a frissen lakkozott körmébe ragadt kis szürke lepkét.
Egy pillanat műve az egész - gondolták. Minden csak egy pillanat műve.
"Hazaértek munkából,
Álmodoztak halálról"
