Éjjel nappal előtte. Folyton csak Őt nézve. Bámulva karcsú termetét, hatalmas tudását, végtelen erejét, kitartását. Könnyező szemmel bámulni a betűket, ásítozva nézni a képeket, és a kis világító piros pontot, mely jelzi "én még ébren vagyok ám, nem úgy mint te..." Hány éjszaka várhat még rám társaságában eltöltve. Hány napsütéses vagy borús nappal hozzáláncolva, akarva akaratlan. Kérlek légy enyém, add át nekem az örök tudást.. Ó, óóó, óóó..

Tanulok.