Már megint hétfő. 10:30 - Fonetika. C épület I. em. 278-as terem.

Most csak pár megállapítást öntök bejegyzésbe, mert a fonetika beadandó lebontotta az agyam a lehető legkisebb elemekre, és biztos ez akadályozza meg, hogy koherens mondatokat alkossak. Mindenképp megéri lemenni a legkisebb elemekig néha, mert valószínű, hogy ott rejlik minden igazság gyökere. Ráadásul érthető és egyszerű formában. A probléma csak az szokott lenni, hogy a fonetika elemeiből morfémák és szintagmák alakulnak, amik majd lassan mondatokká formálódnak és aztán pedig szöveggé, amiben már elveszünk, és nem látjuk melyek azok a bizonyos elemek. Ez pedig megakadályozza, hogy könnyen eljussunk a lehető legegyszerűbb alapelemekig, amiket könnyen megérthetnénk, így marad a hatalmas bonyolult egyveleg, amit ugye nem látunk át rendesen.

Szóval hogyha valaki meg meri mégegyszer kérdőjelezni a fonetika tanulás értelmét, akkor azt pontosan úgy fogom gondolatban nyakon önteni levessel, ahogy anyám múltkor engem (csak az sajnos valódi volt, és nem szándékos hanem véletlen).

És egyébként is, minden amivel találkozunk ebben a nagy kerek világban arra való, hogy beépítsük és majd ha kell, hasznunkra fordítsuk. Hiszen sosem tudhatjuk előre hogy mi mire lesz jó, és melyik félmondat vagy eldobott rágógumi látványa a földön fog elindítani valami korszakalkotó folyamatot bármilyen téren. Tényleg nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig minden fontos. Az utolsó, legkisebb, láthatatlan mohafolttól kezdve a szomszéd garázsán (lsd:papucsállatkák:)). Hehe... ñ