Itt a kanóc - hol a kanóc

-Életem egy epizódja, melynek szerves részét képezi egy kanóc.-

Az egész úgy kezdődött, hogy Bálint nemrég felvetette, hogy milyen jó dolog is a méhviaszból készült gyertya. Mire én meg felvetettem, hogy de hisz nekem van valahol hozzá való méhviasz lapom egy csomó, és de jó lenne csinálni olyat, és akkor majd neki is adok.

Ez elméletben így működött.

Aztán első alkalommal mikor ezután találkoztunk teljesen elfelejtettem, bár mielőtt átmentem volna említette, hogy ígértem neki valamit, de Ő sem emlékezett rá, hogy mi volt az. Csak valami olyasmi derengett, hogy valami a falra. De én tudtam, h biztos nem lehet rajz vagy festmény vagy ehhez hasonló, mert azokkal amúgyis szűkmarkúan bánok. Szóval biztos valami dísztárgy szerűségről volt szó...

Mikor legutóbb voltam nála, belém tört a felismerés, amikor előkerültek a gyertyák, hogy mi volt az. De nem hoztam szóba, gondolván, hogy pozitív dolgokkal kapcsolatban a meglepetéseknek mindenki örül.

Szóval voltak méhviasz lapjaim, de rájöttem, hogy az úgy önmagában kevés, mert kell még hozzá KANÓC. Ugyanis tapasztalat alapján mondom, hogy tényleg nem mindegy, hogy milyen zsinórkát nevezünk ki kanócnak. A vastagsága sem mindegy, az anyaga sem mindegy, és nyilvánvaló, hogy a hossza sem. Egyszer mikor gyertyát öntöttem és valami sz@r kis spárgára építettem fel a gyertyát, a láng folyton megfulladt, mert a kanóc gyorsabban égett, mint a viasz. Érthető tehát, hogy közel sem mindegy mit használunk kanócnak.

Gondolkodóba estem, vajon honnét szedjek én olyan erre a célre kitalált kanóc kanócot. Kicsit nehezebb feladatnak tűnt, hogy ezt nyomban meg is oldjam, úgyhogy elraktároztam az ezen való töprengést valami olyan időpontra, amikor jobb ha ezen gondolkodom, mintha valami valójában értelmetlen, de nekem épp mégis nagyon fontosnak tűnő dolgon szenvedek.

Erre fel ma megtörtént a csoda. Az Iparművészeti Múzeumban volt megtartva az egyik órám, és ahogy álldogáltunk az épület előtt megláttam, hogy az út túloldalán van egy hobby bolt. Előadás után átmentünk. Járkálunk a polcok közt...papírvirág...flitterek...gyöngyök...hurkapálca...stbstb. Áhhá! Gyertyák! Akkor kell lennie KANÓCNAK is! Nade hol?!

-Elnézést, kanócot keresünk.
-Őhm, hehe, ott van a gyertyáknál, egy hengeren, méterben áruljuk.
-Igen? Akkor biztos rosszul láttuk.

Nincs ott a kanóc.

-Elnézést, nem találjuk, pontosan hol is van?
-A gyertyáknál, a hátsó polcon, egy hengeren.

Továbbra sincs ott a kanóc.

-Itt a nő, kérdezd meg mégegyszer.
-Én ugyan meg nem kérdezem. Ígyis hülyének néz. Ez a kanóc téma már önmagában is vicces, megkérdezések nélkül. Vajon van még olyan ember a világban rajtunk kívül, aki kifejezetten egy méter kanócot akar venni?!
-Aj, akkor keressünk egy másik nőt.
-Hagyjuk, inkább még egyszer megkérdezem, már úgyis mindegy.

-Elnézést, hol is van a kanóc?
-Nnnajó. Megmutatom.

Továbbra sincs ott a kanóc.

-Jaj, bocsánat, itt van a pultnál. Hány métert kérnek?
-Bááááááá.

Kifizettük az ötven forintot az egy méter kanócért, és elindultunk. Mostmár tudjuk: ha esetleg kedvünk támad beruházni 10X50 Ft-ot 10 méter kanócra vagy esetleg 100X50 Ft-ot 100 méterre (vigyázat, ez már komoly összeg holmi kanócért), akkor az Ipaművészeti Múzeummal szemben a hobby boltban, a pultnál megtehetjük.

De megérte, mert most itt pihen mellettem az asztalon a világ legtökéletesebb gyertyája, belsejében a világ legtökéletesebb kanócával. Fő az optimizmus. ñ

**Áááá, de durva! Elfelejtettem megosztani ezt a bejegyzést! Bár nemtom' mit csodálkozom ezen, mert előfordult már párszor. Mondjuk azzal a különbséggel, hogy nem napok múlva vettem észre, hanem még nagyjából időben. Na mindegy, akkor most megosztom, mert hátha valakinek kanócra lesz szüksége. Ez ciki :S**