- Micsinálsz?! Nem! Ne olvasgasd azt!! Eszedbe ne jusson! Add ide!
- Nem, nem olvasom csak kitörlöm őket.
- Nem, nem törlöd ki! Látom, hogy olvasod! Add ide!
- Mondom, hogy csak kitörlöm...
- Kérem! Most!
- Jó, tessék...
- De ne olvasd már el!
- Nem olvasom.
- ...
- Hé! Nem is törölted ki őket!
- Jó... nem mindet...
- Szóval akkor olvasgattad is, különben nem tudnád cenzúrázni.
- Nem, nem olvastam, tudod jól, hogy rosszul esik.
- Tudom én, hogy mi esik. A szíved esik meg. Látom, hogy nem törölted ki mind.
- Jólvan na. Akkor töröld ki te! Így lesz a legegyszerűbb.
- Én? Mér' én? Nem az enyém, semmi közöm hozzá.
- Ha azt akarod, hogy ne olvasgassam, akkor töröld ki te! Ne is lássam őket! Egyiket se! Elegem van belőle. Tényleg feleslegesek, az ÖSSZES felesleges!
- De...
- Ne is lássam őket! Egyiket se! Elegem van belőle. Mindegyikből! Tényleg feleslegesek, az ÖSSZES felesleges! Egytől egyig!
- Ok, ha akarod, leszek én a destruktív elem. Ha neked ez kell. Tudom, hogy nem bírod ki.
- Hát nem. Szóval töröld ki az összeset mind egy szálig, és ne is lássam többé, mert igazad van: olvasgatnám, és közben rosszul érezném magam, aztán meg megesne a szívem. Nincs értelme.
És akkor ujja megközelítette a készüléken a "delete" gombot, és egy röpke gombnyomással kivégezte őket.
Talán jobb. Nem. Nem jobb, mert nem lehet kitörölni. Annyiszor járt már ott az ujjunk, annyiszor le is nyomtuk már, és mindig újra jöttek. Tele lett velük minden, elborítottak. Aztán meg olvasgatni kezdtük, és rosszul éreztük magunkat, és rádörrentünk egymásra: "Ne olvasd! NE! Nehogy megpróbáld!" Aztán meg kezdődött elölről.
- Most sírsz?
- Mivan? Dehogy.
- Az ott egy könnycsepp.
- Nem az. Fáradt vagyok.
- Figyelj, sajnálom, hogy kitöröltem őket. Máskor nem fordul elő, ha nem akarod.
- De. Akarom. Egyezzünk meg valamiben: mindig töröld ki az enyémeket, és én is kitörlöm a tiédeket.
- Igen.
Kitörlöm a tiédeket és te is az enyémeket, és akkor talán jobb lesz. Nem. Nem lesz jobb. Igazából nem lehet kitörölni, újra jönnek, tele lesz velük minden, elborítanak. Aztán meg olvasni kezdjük, rosszul érezzük magunkat, és rádörrenünk egymásra: "Ne olvasd! NE! Nehogy megpróbáld!" Aztán meg kezdődik elölről. ñ
