Számok, amiket csak én értek.

Különben ez nem igaz. Viszont az feltűnt, hogy ma tizenkettedike van. Valahogy úgy érzem mostanság, hogy ez az Idő névre hallgató gonosz nagyúr meg akar szivatni. Teszi ezt azáltal, hogy már megint eltelt egy hónap.

Érdekes.

Eleinte az tűnt fel, hogy "nohát, milyen gyorsan nő a körmöm", "hmm, vajon ez valami különleges dolog lehet?!?!"

Aztán észrevettem, hogy "lám-lám, milyen hamar lemerül ez a telefon. Gyakorlatilag folyamatosan le van merülve. Biztos azért van mert régi és rossz az akkuja."

Utána jöttek az olyan feléfedezések, hogy "nohát, de hamar lejár ez a bérlet! Lehet hogy nem is harminc napra szól?", "De fura, már a fülem mögé tudom tenni a levágott hajam."

Végül volt még egy-két ilyen is "Jé megint elfogyott egy levélnyi tabletta! Lehetetlen h akkor már mindjárt megint iratni kell. De hisz azt csak negyed évente kell...Hát igen. Ez csak egyet jelenthet.", "Szemináriumi jegybeírások 2008. dec. 14-ig. Kezdődik a vizsgaidőszak egy hónapon belül? Ezek szerint megint eltelt egy újabb félév?"

Az érdekes az csak az, hogy az idő múlása valójában nem is tűnne fel, hogyha ilyen fent említett jelek nem utalgatnának folyton burkolt formában rá. Ez az, amikor az idő úgy megy, hogy valójában áll. Én meg nézem magam és a többi összetevőt kívülről, miközben egyszercsak "már megint lemerül a telefonom" "már megint le kell vágni a körmöm" "már megint délamerikai irodalomra kell olvasnom" "már megint péntek van" "és már megint lejárt a bérletem" "és már megint gyógyszert kell iratni "és már megint vizsgák lesznek, meg karácsony."

Előrébb most inkább nem is merek nézni. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy igazából nem a telefon merül le hamar, nem a körmöm nő gyorsan, és a bérlet igenis harminc napra szól (még jó h nem 21 - haha). A dolgok normálisan működnek. Az idővel nem stimmel valami, vagy az is lehet hogy velünk.

Ráadásul most vettem csak észre, hogy épp a huszonegyedik évemet járom. Ajjaj mi lesz ebből. ñ