Kinavigálás az álmokból.

Dürer, Melancholia I., 1514

Elemi erővel hétfő van. Az előző hétfő óta épp egy hét telt el. Álom és valóság folytonosan keveredő rendszer nélküli rendszerében. Egy hete minden összekeveredett, és nem értem hogy történhetett ez meg. Nem tudom felmérni mikor van éjszaka, mikor van nappal, mikor kéne azt éreznem h korán van és mikor kéne azt h késő, de mondjuk ez az a része a dolognak ami már nem lep meg egy ideje. Mindig a hétfőkön csúszom el. Kezdve azzal, h ha az ember fenn van hajnali 4-ig, akkor várható h bekövetkezik az elcsúszás. És most megint ott tartok, h egy napom valójában két nap volt, mert az egész délutánt végigaludtam, így tíz körül újult erővel felébredhettem, és rácsodálkozhattam h anyám miért megy épp lefeküdni egy jóéjszakát-kívánással társítva.

Az tűnt ma föl hazafelé jövet, h mostanság hamarabb jön el a sötétség, és sötétebb mint valaha. Koromsötét. Soha nem volt ennyire áthatolhatatlan. Végni lehet a csöndet és a sötétséget. Az a kérdés csak, h ezt más is érzi-e?! Ha csak nekem tűnt föl, akkor annak az lehet az oka, h az átlagnál több napfény ért engem az elmúlt hónapokban, és most meglepően erős a kontraszt. Egyébként ezt ki is próbálhatja bárki. Például ma igazi fényes, tiszta napsütés volt, ragyogott minden. Ilyenkor a fény nem fehér és éles mint nyáron. Nincs olyan érzése az embernek h elpusztítja. Meleg, aranyfényű, beburkol és megvédi az elemeket. Felkészít a hidegre. Aztán mikor egyik pillanatról a másikra besötétedik, sokkal sötétebbnek tűnik az a sötét. Pl mint amikor az ember nyáron bemegy a kertből a lakásba. Sőt! Inkább a pincébe.

Gabi, Melancholia II., 2008

A szemünk nem szokott még hozzá a sötétséghez, ami bent vár ránk. A lelkünk nem szokott még hozzá a közelgő sötétséghez, ami télen vár ránk. A tél bezár, mint mikor nyáron bemegyünk a lakásba. Bezárnak a falak, sötétben tartanak.

Kutattam az okát h miért volt egy héten át furcsa érzésem. Próbálkoztam is írni rá pár bejegyzést a lehetséges okokkal - ez is valami hasonló - de igazából nem jöttem rá a valódi okra, csak pár enyhítő megoldásra, de aztán megvilágosodtam h ez biztos valami hormon dolog. Tudom nem ér erre fogni, dehát ha egyszer így van, akkor nem tudok micsinálni.

És az is baj, h akartam írni valami normálisat, de kisült az összes fehérje a szememben a monitortól. Meg az a helyzet h 2 órája ébredtem föl, de le kellene feküdnöm aludni. Szóval majd holnap. ñ