-Najó. Mi van enni?
-*...lakkbenzin.*

Arra a kérdésre kaptam választ, amire válaszolni szeretett volna, így azt a kérdést hallotta az eredeti helyett, és válaszolt. Kérdezhetek én bármit. Emberi "egymásmellettelbeszélés". Gyakran fel sem tűnik.

Azt a kérdést akarod meghallani, amire azt a választ akarod adni, h ... És ha az a kérdés amit hallani akar és az a kérdés amit ténylegesen felteszünk csak kicsit tér el, akkor egész biztos h nem tűnik föl, h valójában el lett beszélve egymás mellett. Pedig valójában nem arra a kérdésre válaszolt amit mi feltettünk, hanem arra amit hallani akart.

Az is előfordul, h az ember olyan kérdést tesz föl, amire már tudja h milyen választ akar hallani, tehát mindegy, h a másik mit válaszol.

-Miből készül a szörp?
-...lakkbenzin.

-Miről is szól az Isteni színjáték?
-...lakkbenzin.

-Mi is a címe annak a Pink Floyd számnak?
-...lakkbanezin.

-Mitől zöld a fű?
-...lakkbenzin.

-Milyen állat a pekari?
-...lakkbenzin.

-Mit is mondott erre az orvos?
-...lakkbenzin.

-Mi volt a vizsgán?
-...lakkbenzin.

-Milyen nap is van ma?
-...lakkbenzin.

-Mi a neve a főnöködnek?
-...lakkbenzin.

-Miért szar a net már megint?
-...lakkbenzin.

-*Mi ez a szag?*
-...lakkbenzin.

Az igazi egymásmellettelbeszélés mégis az, mikor ez a kettő egyszerre fordul elő, és még csak fel sem tűnik, mert a várt és a valós kevéssé tér csak el egymástól. Felteszel egy kérdést amire már tudod a hallani akart választ, miközben a másik meg vár egy kérdést, amire tudja mit akar válaszolni. És mindketten nagyon elégedettek lesznek h azt hallották és azt válaszolták, amit már előre tudtak. És ez az egész nem tünik fel senkinek.

Szóval egyáltalán minek kérdezünk, minek válaszolunk. És az a durva h le lehet így élni egy egész életet. A probléma ott van, mikor egy valaki rájön, és akkor az egész légvár kérdés-válasz rendszer dől. És olyankor vajon mi van?

Rájövünk, ha az egymás felé közvetített üzenetek igazából sosem értek célba, és nem pusztán nem értek célba, hanem sokkal rosszabb, elmentek egymás mellett, úgy h egy aprócska ponton sem érintették egymást. Sosem találkoztak.

Rájövünk, h az amit mi kommunikációnak gondoltunk, az sosem jött létre. Mert a kommunikáció is csak egy egyszerű adok-kapok játék.

És mivel ezekre rájöttünk, rájövünk arra is, h ezt akár tudatosan is lehet alkalmazni, ha egy kérdésre nem akarunk válaszolni, vagy ha hátsó szándékunk van, vagy ha nem érdekel a másik egyáltalán, de fenn kell tartani a beszélgetés látszatát, vagy ha kérdezünk valamit ugyan, de a másik véleménye igazából nem is érdekel...

Sosem az a baj, h nem értjük meg egymást. A baj ott kezdődik h nem is akarjuk megérteni egymást. Fel sem merül bennünk h esetleg meg érthetnénk egymást. Meg sem fordul ilyesmi a fejünkben. És akkor egyszercsak majd dől a légvár, és minden amit tudtunk az valahogy egész másképp lesz. ñ