Mindig csöpög valami.

-Melegszendvicset kérek.
-De hiszen van kecskepörkölt a hűtőben!
-Bááá. Jesszus. A végén még elcsábulnék...

Azzal a szánt szándékkal érkeztem ma haza, h melegszendvicset fogok enni. Micsoda reménytelen próbálkozás ez az eltérítésre?! Próbálnám megérteni. Bár az is tény, h a hűtőnkben továbbra is csak ritkán akad bármi, ami számomra értelmezhető. A vajas-sós pászka szintnél mondjuk még mindig feljebb van.

A második szánt szándékom az volt h kicserélem a régi monitorom az újra, amivel ki lettem segítve. Kérdés már csak egy van. Mi lesz szegény régivel. Jó azt persze mondanom sem kell, h az új sem igazán új, ellenben a régi az aztán tényleg régi. A kontraszt köztük egészen döbbenetes.

És most látom h tényleg ma van telihold. Gyönyörűszép. Ha rá gondolok egészen sötéten mosolygok, ami nem szép dolog egy olyan embertől, aki esetenként fénynek vallja magát. Biztos létezik sötét fény is, másképpen ez nem lenne lehetséges. Az ilyen dolgokkal kapcsolatban mindig csak az jut eszembe, h de vajon hogy ábrázolnám? Képes lennék-e a megjelenítésére? Az nem kérdés h lehetséges-e, csak h képesek vagyunk-e ilyesmire.

Ma ismét megfigyelhettem a pocsolya-jelenséget. Egyszerűen nem tudom hová tenni a dolgot. Nem tudom megfejteni az okát. Talán majd valaki másnak előbb sikerül fényt deríteni rá.

A Margit hídnál a hévmegállóban folyton csöpög valami. Mióta először láttam a helyet, már akkor is csöpögött és feltételezem h korábban is. Talán mindig. Feltűnt, h az emberek félnek az ismeretlen eredetű pocsolyáktól, amik ismeretlen eredetű csöpögő vizek összegyűlésével képződnek.

Ha egyértelműen esik kinn az eső, akkor ezek a másmilyen kis pocsolyák fel sem tűnnek, mert külsejük alapján nem különböztethetőek meg a többi víztől. Ellenben ha kinn tök száraz idő van, és hét ágra süt a nap, az emberek gyanakodva méregetik az ismeretlen eredetből származó, összegyűlt kis vizeket, és a lehető legnagyobb odafigyeléssel kerülgetik őket. Ez nekem néha úgy tűnik, h tudat alatti odafigyelés, mintha valahol bennünk lenne mélyen, h "vigyázat! én, a Tudat Alatti felszólítom a járásban levő lábakat, h ismeretlen eredetű csöpögő vizekből képződő pocsolyákat elkerülni sziveskedjenek".

Talán azért tartanak az emberek ezektől, mert erősebbnek tűnnek a többinél, hisz akkor tűnnek ki a sorból, mikor az eső épp nem esik. Tehát biztos valami ördögi dolgot rejthetnek magukban, ha képesek pont akkor jelen lenni, mikor a szárazság uralkodik. És a legdurvább h rezzenéstelenül túl is élik. Talán sosem párolognak. Talán nem is vízből vannak. Talán maga a sátán, az ördög lakozik bennük h szemmel tarthassa pocsolya képében a világot. Az emberek automatikusan kerülik őket, mintha éreznék a veszélyt, de még csak a létük sem tudatosul senkiben.

Az igazság az, h ezeket a pocsolyákat az emberek úgy kerülik ki, h észre sem veszik őket és nem is tudnak a létezésüjről és nem is hajlandóak tudomást venni róla. Csak van bennük valami eredendő tartózkodás, és persze némi félelem. ñ