William Blake

Ahhoz h az ember újat alkosson meg kell teremtenie saját szimbólumrendszerét. Új ikonográfiai típusokat kell kialakítani, melyek semmihez sem köthetők. Ahhoz h ez sikerüljön pusztán önmagad kell legyél, mert belőled nincs, nem volt és nem is lesz mégegy.

Végre teljesen összeállt a kép. Megértettem mindent. Megértettem, mert kezdem átélni. Az egész probléma egy másik szinten van. Egy olyan szinten ahonnan egészen viccesnek tűnik az egész. Eddig ezért nem tudtam kiszabadulni a körből, mert saját magamnak csináltam keretet, amin eddig nem láttam át és nem tudtam kitörni. Éreztem h az egész valahogy nem stimmel, de a keretek szemellenzőt csináltak nekem is. Rájöttem h abban a bizonyos körben a kérdéses személy sosem volt benne, mert ő már előbb megértette, amit én csak most értettem meg.

Küzdöttem h rám aztán senki se erőltessen kereteket. Eztán kinek a keretén nem tudtam átlátni? Hát a saját magamén. Tudom h az életben egy nagyon fontos dolog, h az ember tudjon elvonatkoztatni. A baj csak az h ez eddig nekem ezzel a bizonyos dologgal kapcsolatban nem sikerült. A keretek miatt. Milyen nevetséges. Tudom h időnként túl láttam rajtuk, de teljes egészében sosem sikerült, mert a megértésnek csak egy kezdeti szakaszában voltam. Most úgy érzem sokkal előrébb vagyok. Mindent értek, mindent tudok, és átérzem.

Átérzésben jó tudok lenni, ezert is fordul elő h időnként magam ellen cselekszem. Képes vagyok azonosulni a másikkal, sajnos néha túlzottan is. Most is sikerült, és megértettem. Sikerült a keretemen felülemelkedni, tudom h az egész másról szól, mint eddig ezt én gondoltam. Pontosabban eddigis tudtam h másról szól, csakhát a keretek... Örülök h végre sikerült túl látnom rajtuk, és körön kívülre esnem. Ez itt egy egész más világ. Ez az egyén sztorija. Nincs olyan Mi történetünk, Ti történetetek, és az Ők története. Csak és kizárólag a saját. Nincs olyan h ő vagy én, nincs olyan h mi vagy ti. Ilyen helyzet nem is létezett sosem. Csak is az én kell h létezzen. És ha ezt valaki el tudja érni, akkor körön kívül lesz, felszabadult lesz, nyugodt lesz. Megkockáztatom h boldog is lesz. Hmm.

Mióta rám tört a felismerés így teljes egészében, azóta nincs is semmi bajom. Tudom h senki más nem lényeg. Úgy kell annak, aki bezárja magát. Érzem h most így sokkal előrébb tartok, és szarnak tartom h eddig nem éreztem át. Érzem h így lesz csak igazán enyém a Világ, és ebben a Világban lehet találkozni hasonló emberekkel. Sajnálom h eddig nem vettem észre h a kereten kívül van az igazi Világ, és vannak olyanok, akik már kiszabadultak, vagy legalábbis igyekeznek. Bár a kiszabadult ember figyelmeztethetett volna intenzívebben is, mikor érezte h kezdem kapizsgálni hogy is van ez az egész. Nem számít, magamtól is rájöttem. ñ