Blogot írni jó. Nem blogot írni meg mégjobb. Olyan blogot írni ami nem blog, legeslegjobb. Blog nélkül írni is jó. Én pl kifejezetten szeretek. Mondták is már h ez biztos valami grafomán dolog lehet nálam. De mit számít. Grafomán vagyok, meg skizofrén, meg hipohonder, meg szeretem az Abbát, és a Tankcsapdát is. És azt is szeretem ha rámfekszenek. Csupa jó szokás. Hehh..

És a legjobb az egészben h mindegyiket meg tudom magyarázni, jó magyarázkodó módjára.

Skizofrén pl azért vagyok, mert pl most is két dimenzióban létezem, és annyit készítek magamnak ahányat csak akarok. És ennek még örülök is. A tavalyi év egész folyamán skizofrén voltam, mert nem csak h két életem, de két viselkedésem is volt, amik tökéletesen ellentétesek és kizáróak egymással, és mind a két szerepben brilliánsan alakítottam. Olyannyira h még énis elhittem magamnak. Még szerencse h ezzel leszámoltam, sajnos csak"jobb később mint soha" módon sikerült. (De a konkrét sztoriról csak személyesen vagyok hajlandó beszélni, szóval ha vkit érdekel, akkor érdeklődjön, bár lehet h jobb ha nem.) Szóval akkor állapítottam meg h kezd súlyos lenni a helyzet. Fogalmam sincs hogy bírtam. Valószínűleg elég rosszul, mint az a kiváltott hatásokból kiderült..Hogy kit csaptam be? Hát nyilván magamat. Mások becsapása kevésbé tragikus saját magad számára.

A hipohonderség meg pl abból ered, h sokat voltam beteg, és mostanra már képes vagyok bemagyarázni magamnak. Ahogy látom valami kis előszelét az esetleges betegségnek, már elkezdek agyalni h vajon hogy előzhetném meg?! Ami persze nem rossz dolog, egy konkrét betegség esetében. De ha lefordítjuk ezt az egészet pl teszem azt arra h: sokat csalódtam, és képes vagyok bemagyarázni magamnak, h megint csalódni fogok, akkor ahogy látom valami kis előszelét az esetleges csalódásnak, már elkezdek agyalni h vajon hogy előzhetném meg?! Létezik-e esetleg vmi ellenszérum. Felejtés-pirula meg Másik Dimenzió -kapszula, meg társai. Ja igen, Delete-bogyó. Ezt elmondhatom mondjuk hazugsággal behelyettesítve, vagy akármilyen negatívummal. Jól el lehet vele szórakozni. De akkor hol marad a hit, a bizalom és társai.

(Jaj, jut eszembe, ma megtudtam egy hasonló cipőben járó csop.társamtól, Á.-tól, h az algopirin, amit én olyan előszeretettel fogyasztok, kinyírja a vörösvérsejteket, ami nagyon nem jó abban a tekintetben, h vérszegény vagyok. Minden nap tanul az ember. Hát akkor majd ennek utánanézek, és esetleg átszokom pl a Quarelinre vagy a Saridonra, ami meg mondjuk a gyomromnak nem jó.)

De egyébként nem volt ez mindig így. Emlékszem h nemrég még bohón azt válaszoltam ha fájt valamim, h én nem szedek soha gyógyszert, kösz nem kell. Ráadásul csak akkor folyamodtam arra h bevegyem, mikor már fennállt a baj. Kitudja melyik a jobb. Mindenki volt egyszer fiatal és tudatlan.

A többi dolognak is meg van az oka, nyilván mindennek meg van az oka. Miért is ne lenne?

Szóval a blogok.

"Blog az egész világ és blogger benne minden ember"

Ez így igaz. Bár én gyakran azt gondolom, h az egész világ egy nagy hamutál, mi vagyunk akik telehamuzzuk, és majd mi is égünk benne el. Régebben mindig el akartam repülni, mikor lehetetlen helyzetbe kerültem. Mostanában érdekes, de inkább felgyulladnék. Csak úgy magamtól, spontánégés, vagy az is jó lenne ha valaki felgyújtana, és úgy égnék el mint a haj, csak egy lobbanás és kész. Kiskorom óta biztos rájöttem h nincsenek szárnyaim. Elrepülni egészen biztos h nem tudnék. Megoldásnak még ott lehetnek a dimenziók is.

Hamutál-világkép. Elégünk mint a cigaretták a hamutálban. Amit előtte persze gondosan telihamuzunk. Mi mindannyian folyamatosan égünk. Elég durva. 36 fokon éget az élet. (Az utóbbi mondatot nem én találtam ám ki, én sajnos nem vagyok ennyire szellemes. Auróra énekli. Igen, régebben szerettem az Aurórát, micsoda ciki, nemdebár?!)

A hamutál persze arra van h belehamuzz. A világba is belehamuzik minden ember, jó és rossz értelemben egyaránt. Otthagyjuk a nyomunkat akarva vagy akaratlanul. Mindenféle nyomot. Camel nyomot meg Szofi nyomot meg Pall Mall nyomot (Ez itt a reklám helye! A Lány ezeket szívja, lehet venni! Nagyon egészséges! Égj és Hamuzz nyugodt szívvel! Károsíts és károsodj! Kínálj meg másokat is, nehogy vki kimaradjon!) Ha meg valami még ki is ég a parázstól, az meg aztán már igazán nagyon érdekes. Az aztán az igazi nyom. Ott hagy a legnagyobb nyomot, ahová nem kéne esnie (pl hamutálon kívülre).

Szóval ha nekem vki azt mondja, h "Jaj, ode ne hamuzz!" v "Ne oda hamuzz". Akkor számíthat a mostanra állandósult válaszomra: "Ugyan már! Hisz az egész világ hamutál! Nehogymár pont ide ne hamuzhassak! Hamuzz inkább Te is velem együtt." ñ