Minden teremtett dimenziómban amibe átkerülök, az a jó, h ha nem érzem jól benne magam, vagy megunom, akkor simán átkerülhetek egy másikba, és aztán, ha akarok, akkor vissza az előzőbe, vagy megint egy másikba.
Persze ez sem egy blog. Ez egy Másik Dimenzió. A Dimenziók legkevésbé sem blogok, de tűnhetnek akár annak is.
Rettentően fárasztó úgy írni, h közben folyton a saját gondolataidat kell cenzúráznod. Vagy azért h ne vegye senki célzásnak, vagy azért h annak vegyék. Ebbe tényleg bele lehet őrülni. Főleg h ha messzemenő következtetéseket vonnak le olyan egyszerű szavakból is h szotyi, meg hajgumi meg gesztenye. Hát mer az ember akkor már bármit is írni? Tisztában vagyok vele h mindig minden összefügg, és azzal is h szándékosan fenn lehet tartani összefüggéstelen állapotot is. De mindkettő fárasztó. Rossz ha az "agyamban kopasz cenzor ül". Az meg mégrosszabb, h ha a blogomból következtetik ki a hollétemet. Az ok érthető. De az meg milyen már h azért írjak v azért ne írjak, h ez vagy az azthiggye h itt vagyok vagy ott vagyok, vagy seholsem vagyok. Ez így nagyon nem jó. Írni nem ezért kell. Szóval most egy kicsit kimaradok a játékból. Eddig egyértelműen benne voltam, de most egy pici időre szeretnék egy kis nyugalmat.
Ezért most Másik Dimenzióba száműzette magát a nem-blogger-lány, ahonnan a visszatérés egész biztos, de az ideje egyenlőre nyitott.
Tudjuk jól h Che Guevara is bujkált, de aztán visszatért és véghezvitt mindent. Nem szégyen a bujkálás, abban az esetben, ha saját magunkat száműzzük. Menekülésnek tűnik, de nem az, mert már a távozáskor biztosak vagyunk a visszatérésben. Ha mások száműznek, akkor az kitoloncolás, és ha akarsz sem térhetsz vissza. Mondhatjuk ugy, h abban az esetben a visszatérésed nem tőled függ. Ha száműzetésbe költözünk, akkor olyan mintha időt kérnénk, vagy egyszerűen csak arra van szükségünk h elüljön körülöttünk a vihar. Úgy tervezzük meg a visszatérésünket és visszatérésünk idejét, h sokkal jobb legyen minden, mint volt.
Egyébként Timár Mihály is saját magát száműzte a Senki Szigetére. Tudta h vissza kell térnie, de szüksége volt egy másik dimenzióra a túléléshez. Az már egy másik dolog, h a végén ott is maradt. Nyilván nem érezte elég jól magát az eredeti dimenziójában. Bár... akár ott is kezdhetném, h mi az h eredeti?? Lehet h csak az eredetibe van igazán visszaút, és Timár esetében akkor az eredeti dimenzió, a sziget. Azért maradt ott. Sikerült visszatérnie. (Jó, akkor én most biztos lettem benne h a sziget neki az eredeti, szóval ezt vehetjük egészen tuti biztosnak is. Csak sajnos sokmindent kell bejárnunk mire nyugodtan visszatérhetünk. Szar ügy, ha valakinek nem épp egy ilyen sziget az eredeti dimenziója, és nem tud rá visszatalálni. De még az is lehet h minden ember egy ilyen szigettel születik, csak nem elég ügyes h visszataláljon. Nem akar, nem mer, vagy bizonytalan...)
Olyan dolgokról szeretnék írni, ami nem függ szorosan össze a körülöttem zajló dolgokkal, csak áttátelesen (mivel h a körülöttem zajlók váltják ki őket..). Saját megfigyeléseket, olyasmiket, amik közelebb visznek magam és mások megismeréséhez. Ez sajnos úgy nem nagyon ment már, h az volt az érzésem, h olvasóim csak azért olvasnak, h vajon Ők mikor és hol fognak szerepelni. Vajon milyen kontextusban és milyen célzásokkal övezve. Előrevetítem, h valószínűleg sehol, vagy csak abban az esetben, h ha épp arról támad kedvem írni h épp mi van pl Művésznőkkel, Hercegekkel, Csillagokkal, vagy Hermelinesekkel vagy a Hugocskámmal, vagy akárki mással. Magamról is csak akkor ha épp olyan kedvem támad. Nem fogok csak azért, mert azt várják tőlem. Biztos h nem és annál inkább nem. CSAKAZÉRTSEM. Ilyen az én természetem. Nem kell nekem semmilyen cenzor. Főleg az agyamba nem. Most épp nyugi kell. ñ
