Boldogság az @rc - on.

FLuxa quidem, et vana in nostrâ sunt omnia vitâ:
E Lachesis pendent omnia nostra colu.
Quam cito bullatae pluvius tumor interit undae,
Tam cito certa obitus cuilibet hora venit.
 

D. mondta, h csak egyetlenegy olyan kérdése van, amire igazán kiváncsi: Mi a művészet, illetve ki a művész?

Ez egy olyan kérdés, amire mindenki a saját véleménye alapján tud válaszolni. Nemigazán találunk rá mindenre kiterjedő, általános magyarázatot, ami mindenki szerint helyes. persze a Bevezetés a művészettörténetbe órán próbálnak az emberek fejébe verni valamilyen általánosan elfogadott v legalábbis elfogadHATÓ magyarázatot, több kevesebb sikerrel. Ilyesmivel egyetemeken gyakran megpróbálkoznak bizonyos kényesebb témákat illetően, de mivel az ember már nem kis hülye, tisztában van vele h ilyen esetekben nem az oktató magyarázata a helyes, de a vizsgán mégis azt kell/ajánlott visszaköhögni. Így van ez az Okosok világában.

Nekem a kérdésre válaszként rögtön az jutott eszembe h "homo bulla". Ami persze inkább igaz a boldogságra, mint a művészetre. De a "mi a boldogság" kérdésre is csak hasonlóféleképpen tudunk válaszolni. Kinek mi a boldogság? Kinek mi a művészet? Helytálló a homo bullás magyarázat, de nem teljes. Ezekre tökéletes magyarázat nincs. Tökéletesség meg amugy sincs, hiába keresi mindenki. Hehe.

Most nagyon örülnék,  ha nem a Hermelines Hölgy gellérthegyi lakásán lenne még a tavalyi itáliai reneszánsz jegyzetem, és Białostocki Művészet és Vanitas c. tanulmánya. De a "homo bulla" lényegére persze igyis emlékszem, csak szerettem volna még okosabbnak tűnni...De amit egyszer már tudtam azt teljesen nem felejthettem el...hát nem is.

Homo est similis bulla = Az ember egy buborék, vagy Ember a szappanbuborékban. Ebből a megállapításból ered a homo bulla ikonográfiai típusa. A visszatérő képi motívum egy buborékot fújó puttó. Így ábrázolták az emberi értékek múlandóságát. Az értékeink illúzióját. A művészet, a hit, a szeretet, a kitartás, az őszinteség, a boldogság, a gyűlölet, a szenvedés... mind, mind, mind egy-egy homobulla. Épp úgy mint a megfestett kép, a felépített templom, vagy bármi más. Minden amit megteremtettünk magunknak. Múlandóak, illúziók. Nem azt jelenti ez, h ne lennének igazak. A fényképpel is egy múló illúziót igyekszünk megörökíteni, amit nem akarunk h elvesszen, amit meg akarunk tartani magunknak. Valójában hiába. Az ember sosem tudja megfogni a homobullát. Hol vagyunk mi ahhoz?? Ránézel a képre, és mit látsz? Keretbe zárt másolatot, elmúlt érzést, szituációt, ami nem lesz többet úgy. Mert mint kedves Quimbynk is megénekelte "Ami egyszer volt, újra nem jön el". (Homo bulla motívum a Quimbynél :D:D:D) És egyébként meg mi lesz a fotóval később? Önmaga is egy homo bulla, nem csak a bezárt pillanat.

(**Megjegyzem, ez most tudom h nem vág ide kicsit se, de kib**szott sok pók van a szobámban és nagyon undorító. Mindegyik az a kis frissen kikelt átlátszó fajta. Brrrrr.**)

"Miért szeretjük most mi egymást?" - kérdezte tőlem.

Persze, vissza kellett volna kérdeznem, h - "Miért?? Mi most épp szeretjük egymást? Te szeretsz engem? És ugy gondolod h én szeretlek Téged?" - de szerencsére nem tettem. Mégis mit lehetett volna válaszolni erre?

"Mert jó." - mondom én - "Most szeretjük, aztán sajnos elmúlik, mert törvényszerűen el kell h múljon." - És ez persze sajnos nem rendes válasz a kérdésre. De valahol mégis az.

Hogy miért szeretjük most mi egymást? - Az egésznek a hangsúlya a "most" -on van. Az egésznek a hangsúlya a pillanatra irányul. Nem a "szeretjükön" van, nem azon h "mi" és nem azon h "egymást". A "most" a lényeg, én tudom. A kérdés hangozhatott volna akár ígyis: "Szerinted miért szeretjük most mi egymást, és máskor miért nem szerettük, vagy mondjuk holnap miért nem fogjuk, és valamikor máskor miért fogjuk újra?" Ebben a pillanatban miért szeretjük éppen egymást, és a következőben meg esetleg miért nem?"

A válasz mégis helyes. Most szeretjük mert jó, aztán majd másképp lesz. Aztán megint így, ha épp így kell legyen. A homo bulla nem pozitív, nem negatív, hanem a léte egyszerűen csak törvényszerű. Szomorú h törvényszerű? Igen. Tehát nem a Homo Bulla szomorú, hanem az h törvényszerű.

"Miért szeretjük most mi egymást?" - kérdezte Ő akkor tőlem.

"És, hát miért is szerettük akkor mi egymást?" - kérdezem én most magamtól.

Mert Homo Bulla.

A szerelem boldogság, a boldogság pedig homo bulla, akkor a szerelem is homo bulla. Nem lep meg. Vagy a szerelem mégis szomorúság? Nem, a homo bulla nem szomorúság. A szomorúságot a homo bulla törvényszerűsége okozza.

Tehát:

"Gabi, szerinted mi a szerelem?" - kérdezte Ő.

"Szomorúság." - vágtam rá akkor habozás nélkül. (höhö, habozástalanul :))

"Érdekes, sokan ezt mondják. De szerinted miért?"

"Mert ha szerettem, mindig fájt. Az is igaz, h akkor éreztem csak igazán milyen is az, szeretni."

"De nem mindig fáj..."

"Akkor biztos te még nem szerettél igazán. A szerelem akkor fáj csak igazán, és akkor igazán igazi csak, mikor egyik félről elmúlik. Az az igazi szerelem. Az akkor mindkettőnek fáj. Egyiknek mert elmúlt, másiknak mert nem. Ebben a helyzetben gondoltam azt, h akkor inkább jobb ha én nem szeretek soha többet. Nem szerethetek, mert ha szeretünk, az fáj. És miért fáj? Vagy mert elmúlt, vagy mert nem múlt el, de a másiknak elmúlt.

"Akkor ki a boldog? Aki már szeretett vagy aki még nem?"

Ez a beszélgetés még régebben volt. Akkor nagyon nem tudtam erre válaszolni. Aztmondtam h is-is és sem-sem. Mostmár kicsivel többet tudok. A szerelem boldogság, és nem fájdalom. A fájdalom az a homo bulla múlandósága. A múlandóság fáj, nem a szerelem. Nem az illúzió, nem az emberi érték, hanem mindezeknek a múlandó mivolta. A rossz h elmúlik, h már nincs. Tény, h attólmég fáj ami fáj. De az is igaz h mindig van újabb és újabb homo bulla, ami miatt fájhat a fejünk.

Nekem most pont ilyen a holnapi Délamerika Irodalma 1 gyakorlat.. Amire most épp olvasnom kéne Hernán Cortés-ról, meg az Inka Birodalomról, ami -hozzá kell tegyem- ékes homobulla példa. Mi lett a birodalomból? És Hernán Cortésból? Hajjajajj...

Azért van ebben vmi borzasztó h körülnézek és rengeteg homobullát látok. Mindenütt rengeteg kis puttó rengeteg kis és nagy buborékkal. Talán jobb is nem belegondolni. És milyen ironikus h szidtam a jókis művtörit meg az egyetemet, h mindenfélét belemagyaráznak az ártatlan diákokba, pedig vajon honnét vettem ezt az egész homobulla dolgot? Kicsit talán jobban kéne vigyáznom. Lehet h arra megy ki a játék h megőrüljünk. Biztos a tanárok is ezért bolondok, mert még az ő tanáraik bolondították meg őket. Az is igaz, h aki nem gondolkodik, valószínűleg nem bolondul meg, de ugy meg milyen már leélni egy életet. Boldog tudatlanságban. "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa". Énis boldog vagyok, mert mindig "csakazalényeghlegyélboldog". Egész másképp látom már a dolgokat, mint akkor régebben. Boldognak kell lenni a pillanatban, bármi is történik tudnunk kell, jön majd újabb pillanat. Semmi sem hazugság, semmi sem valótlan. A boldogság mindig ittvan. Boldog az aki ad, boldog az aki kap. Mindig "Csakazalényeghlegyélboldog". 

Egy gond van csak:

Jaj, rengeteg puttócska, jaj, sok-sok buborék...

Egyébként kisebb keresés után találtam valami kis összefoglalót a homo bulla motívumról. Itt. ñ